Ősagárdi krónika 4. Évf 2.szám


Ősagárdi Krónika

A községi Önkormányzat közérdekű lapja
IV. Évfolyam 2. szám 2009. december
Kegyelemben gazdag,
áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván:
Agárdi András
polgármester
a helyi képviselő testület
és a helyi szlovák kisebbségi
képviselőtestület tagjai.


„Áldott, békés karácsonyt! Hoztuk az angyali vigaszságot!”


Ezzel az örömteli köszöntéssel hirdették régen a házról házra járó betlehemező ifjak, felnőttek karácsony csodáját. Azt a csodát, amely 2000 évvel ezelőtt megtörtént, ami azóta igazi ünneppé vált a világban. Játékukban az angyalok üzenetét vitték, akik áldást és békességet énekeltek Betlehem mezején a pásztoroknak: „megszületett az Úr Krisztus”. Beteljesedett az ézsaiási prófécia, amely a sötétségben járóknak, a halál árnyékában élőknek ígért az Isten: „gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk”.

Isten kegyelméből áldott és békés ez az ünnep. Ezért az a régi ének, az „áldott, békés karácsonyt!” köszöntés, ma is aktuális – Isten cselekvése miatt. Ahogyan akkor Betlehemben, úgy ma is örömet hozva munkálkodik a világban. Az Ő nagy csodája, hogy ezt az ünnepet idén is elkészítette számunkra. Mert mi díszbe öltöztethetjük fenyőfáinkat, otthonainkat, asztalainkat, szíveinket is, megtehetünk az ünnepért mindent, hogy ünnep legyen, akár erőnkön felül is, de az igazi öröm mégis csak akkor éri el szíveinket, ha Ő hozza el. Csak Ő tudja megteremteni azt az ünnepet, amire mi képtelenek vagyunk.
Ő adja meg mindezt kegyelmesen nekünk, többet is, mint amire vágyunk, mint amit el tudnánk képzelni: belép otthonainkba, áldást és békességet hozva. Mi sokszor csak azt látjuk, hogy az áldás azt jelenti, hogy minden tervünk sikerül, növekszünk kincseinkben. Békesség alatt pedig pusztán a nyugalmunkat, pihenésünket értjük. Az isteni több pedig ezt jelenti: Ő önmagát adja. Ebben a közelségben többet kapunk, mint amit terveztünk: szó szerint több lesz a mindennél; a békességben pedig nem a megérdemelt pihenés éri el szívünket, hanem az Istennel megbékélés. Karácsonynak az igazi evangéliuma, örömhíre, hogy Isten beleszületett ebbe a világba. Ezzel kezdődött el Isten embert megváltásának földi története. Az örömünk róla szól. Nem egy kisgyermek születését ünnepeljük, hanem Isten hozzánk érkezését. Azt, hogy ég és föld, Isten és ember találkozott. Innen indul karácsony csodája, ami a megváltásunkban éri el igazi fényét. Ezért lesz minden áldott, minden békés, minden ünnep. Karácsony titka nem gyermekmese, hanem az ÉLET története.

Ezért érezzük, és tudjuk, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Mégpedig nem az emberi szeretet ünnepe, hanem az isteni szereteté, amely minden embert át akar ölelni. Azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére”. Az egész világot meg akarja menteni, ebbe az egész világba én is beletartozom. Nem véletlen, hogy ilyenkor még a legkeményebb szív is ellágyul, még azok is megpróbálnak örömöt szerezni egymásnak, akik különben az egész évet úgy élik le egymás mellett, mintha idegenek lennének, és nem is tartoznának egymáshoz. Mert minden emberi szeretet, amely ezen az ünnepen beragyogja a világot, csak visszfénye annak a betlehemi ragyogásnak, amely egykor az éjszaka sötétjében bóbiskoló pásztoroknak kijelentette Isten csodálatos nagy szeretetét.
Ezért a szeretetért lett karácsony ünneppé számunkra is, elhozva áldását, békéjét mindannyiunknak. Hiszen az a Valaki érkezett ma is hozzánk, akit így neveznek: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Békesség Fejedelme – Krisztus Jézus, a mi Urunk.

Csia Lajos: Betlehemi éjjel
(részletek)

Ott jártam egy éjjel Betlehem mezején,
Nyomasztó éjszaka, hidegség, semmi fény.
Veszett reményekkel, kínnal vánszorogva,
Emberi közönytől majdnem megfagyasztva.
Rám ült az éjszaka minden félelmével:
Pásztorokat láttam küszködni az éjjel.
Nyugtalan volt a nyáj, s mint kit rossz sejtés hajt,
Álmatlan, virrasztva lesték a hajnalt.

S egyszerre az éjjelt fény űzte szerteszét,
Denevérszárnyakon menekült a setét.
Gondok szellemhadán győztek jó szellemek,
S angyalszó hallaték:”Örömöt hirdetek!
Békesség a Földön, dicsőség az égnek,
Áldás kis Betlehem csodás szülöttének,
Kit ember közönye istállóba kizárt,
Menjetek csodálni az egyszülött Királyt!

Betlehem mezején jártam éjjel újra,
Még mindig sötét volt, a fény eltűnt bújva,
Még mindig gondok nyomták szegények lelkem,
Majd megvett a hideg emberi közönyben.


Rám ül az éjszaka minden félelmével:
Embereket látok küszködni az éjjel,
S kit ember közönye istállóba kizárt:
Nem tisztelik ma sem az egyszülött Királyt.

Nyugtalan ember-nyáj közepén virrasztva,
Emberi közönytől majdnem megfagyasztva
Keresnek kevesek fényt az éjszakában:
Derül-e még hajnal e sötét világra?

…..

Mert jönni fog az égből felhasadó fénnyel
Szellemszárnyon még egy betlehemi éjjel,
S mint mikor a homályt a kelő nap tépi,
Akkor az éjjelből fénylő sereg lép ki.

…..

S mintha lepel hullna le rejtett szívekről,
Béke hírnöke lesz sok-sok üldözöttből.
S kikre nem hallgatott eddig a vak világ,
Készítik mindenütt a béke új útját.
Ami fent volt, lent lesz, mi dicső volt, aljas,
S minden felett lesz egy ünnepelt Hatalmas,
A megvetett Király, Ura Ura: Jézus!
Istennek dicsőség, Földnek béke: Jézus!



Új falugondnoki autóbuszt kapott a falu
A Mezőgazdaság és Vidékfejlesztési Hivatal pályázatot írt ki a kistérségi közösségi szolgáltatások fejlesztésének támogatása jogcímre – uniós alapból- melynek keretében pályázatot lehetett benyújtani a falugondnoki autóbusz cseréjére.
A pályázatot elkészítettük, melynek az elbírálása eredményeként 8.538.000,-Ft pályázati támogatást nyertünk el.
A pályázat keretében Volkswagen Transporter Kombi 1,9 TDI tipusú mikrobusz vásárlására pályáztunk, melynek a vételára 10. 097.000,-Ft volt.
A pályázaton nyert összeg és a vételár különbözetét saját erőből finanszíroztuk, melynek fedezetét a régi TOYOTA mikrobusz 1.500.000,-Ft-os eladási ára majdnem teljes mértékben fedezte.
A pályázat eredményeként a településen már jól bevált szolgáltatás működtetésére hosszú távon megfelelő gépjárművet tudtunk beszerezni.
Agárdi András
polgármester


Nem javultak sőt tovább nehezedtek a kis önkormányzatok gazdálkodási körülményei

A 2009-es évben önkormányzatunk a megelőző évhez képest tovább romló körülmények között kellett, hogy gazdálkodjon.
A működéshez biztosított normatívák az országgyűlés által elfogadott állami költségvetésben nem követték az inflációt sőt bizonyos területeken pl. óvodai ellátás, oktatás némileg szűkültek is.
A csökkenő bevételek illetve finanszírozással szemben a működési költségek-energia, élelmiszer stb.- ára növekedett, mind e mellett az országgyűlés év közben az ÁFA mértékét is fölemelte 25 %-ra, amire semmiféle kompenzációt nem biztosított részünkre.
Az elvárások szerint a működtetéshez szüksége plusz bevételeket az önkormányzatnak saját bevételei növelésével kell előteremteni. Ha erre nincs lehetőség, mint ahogy ez a mi településünk esetében is igaz, úgy azt javasolják, hogy a nem kötelező feladatokat –pl. sporttámogatás, óvodai ellátás, felsőfokú intézményekbe járók támogatása- el kell hagyni.
Önkormányzatunk alapvető feladatának tekintette az év során, hogy még racionálisabb és takarékosabb gazdálkodással a saját bevételek némi – a lehetőségeket szinte meghaladó- növelésével biztosítsa az eddig elért, és a lakosság által megszokott ellátások finanszírozását, vagyis azt, hogy a központi akarat ellenében nem léptünk vissza ellátásokat nem szüntettünk meg.
Továbbra is elképzelhetetlennek tartjuk, hogy az egyetlen saját működtetésű intézményünket a Napközi Otthonos Óvodát megszüntessük, s ezzel a pici gyerekeket is napi ingázásra késztessük.
A közérzet, a településen való élet komfortosabbá élhetőbbé tétele érdekében elsősorban pályázati források felhasználásával és a lakosság összefogásával, törekedtünk olyan rendezvényeket szervezni, amelyek nem csak a település lakói számára jelentettek élményt, szórakozást, hanem a közelről és a távolabbról érkezők részére is emlékezetesek voltak.
Amit a településen eddig fejlesztésben elértünk azt minden esetben pályázati pénzből tudtuk megvalósítani, úgy, hogy a saját erőt a település lakói munkával vagy esetleges anyagi segítséggel biztosították.
Mivel rossz anyagi helyzetünk miatt ez az egyetlen út a fejlesztési lehetőségek biztosítására, minden lehetséges pályázaton részt veszünk, bár ezek eredménye egyre kisebb, mivel közismert hogy az elbírálás során több esetben nem a pályázat tartalma, hanem a pályázók, az elbírálók által meghatározott beállítottsága volt a mérvadó.
Sajnos reményeink, a napokban elfogadott 2010 évi költségvetés számainak ismertében, tovább romlottak, egyre nagyobb küzdelmet kell folytatnunk azért, hogy a település életképes maradjon.
Agárdi András
polgármester



Majális
2009. május 3-án az önkormányzat szervezésében ünnepelte a község a Majálist. A nagyszínpadon meghívott fellépők szórakoztatták az érdeklődőket. Az Ipolytölgyesi amatőr színjátszó csoport tagjai, A hét meggyötört törpe c. kabarétréfát adták elő, szórakoztató és vidám jelenetekkel egybekötve. A délután zenei produkciójáról Zsuzsi és Orsi gondoskodott, s teremtett jó hangulatot.


Gyermeknap
Június 1-én Pünkösd hétfőjének délutánján ünnepeltük a gyermeknapot. A gyermekek szórakoztatásáról az önkormányzat felkérésére a Sajtkukac együttes gondoskodott. A faluház nagytermében jó hangulatban telt a délután. A műsorban megzenésített gyermekversek, ismert gyermekdalok hangozottak el. Az együttes felkérésére önkéntes alapon kiválasztott gyermekek is megszólaltathatták a hangszereket. A közös zenélés nagy élmény volt a gyermeknapon résztvevő gyermekek számára.


Hagyományaink
Nézsán június 20-án a falunapon a környező települések bemutatkozását hirdették meg a rendezők.
A környező községek ízelítőt adhattak a településre jellemző kulturális értékeikből. Ősagárdot a helyi hagyományőrző népdalkórus képviselte. Felállításra került az Ősagárdi sátor is, amelyben az érdeklődők ízelítőt kaphattak múltunk örökségeiből, népviseleti öltözködési szokásaikból, múzeumi tárgyakból. A kórus tagjai a látogatókat hazai málnával, sztrapacskával és pálinkával kínálták. Az Ősagárdi sátor nagy érdeklődésről tett tanúbizonyságot a Nézsára látogató vendégek körében.


Nemzetiségi találkozó Bánkon
Augusztus 02-án ismét megrendezésre került Bánkon a megyei nemzetiségek találkozója. Községünket a helyi hagyományőrző kórus és a szlovák kisebbségi önkormányzat tagjai képviselték. A hagyományos felvonulás után a vízi színpadon a kórus tagjai is ízelítőt adtak Ősagárd szlovák népdalaiból.



II. Ősagárdi Agárfesztivál
A községi, a kisebbségi szlovák önkormányzat, a helyi civil és gazdasági szervezetek valamint a környező vadásztársaságok és a község lakóinak kitartó és példaértékű összefogásával második alkalommal is megrendezhette településünk a II. Ősagárdi Agárfesztivált. Idén egyházi megemlékezéssel is közösen ünnepelhettük községünk neve napját. Nagy örömünkre szolgált, hogy a fesztivál ünnepi megnyitóján Kalácska Béla ny. esperes és Eszlényi Ákos községünk lelkésze is köszöntötte a fesztivál szervezőit, segítőit, résztvevőit, a községünkbe látogatókat. Az Országos Magyar Agár Klub színvonalas keretek között tartotta meg az agarak kiállítását, a bemutatókat. Az eredmények és a helyezések megítélésében ismét nemzetközi zsűri segédkezett. Ezzel párhuzamosan folyt a nagyszínpadon a kulturális programok, előadások bemutatása is, amelyek nagy közönségsikert arattak. A fellépők közt új előadóművészeket és együtteseket is üdvözölhettünk. A kirakodó vásárosok színes választékkal, árukínálattal segítették a fesztiváli hangulatot. Az Ősagárdi sátorokban a helyi lányok, asszonyok idén is nagy kitartással, szakértelemmel és szíves vendéglátással fogadták a fesztiválra érkező látogatókat, vendégeket. A templomkertben a gyülekezet ifi körének tagjai egyházi kiadványok árusításával járult hozzá a fesztivál kulturális programjaihoz. Hasonlóképpen a tavalyihoz, az idén is megtörtént a fesztivál értékelése, ahol az érdeklődők választ kaphattak kérdéseikre, s a megjelentekkel együtt elemeztük ki a fesztivállal kapcsolatos felvetéseket, pozitívumokat és az esetleges hiányosságokat, vagy a változtatásra tett javaslatokat. Ezúton is köszönjük mindazok közreműködését, akik a fesztivál sikeres létrejöttét, annak megrendezését, lebonyolítását bármilyen formában segítették.



Haluska fesztivál
Szeptember 12 –én került megrendezésre a vanyarci fesztivál. A sztrapacska készítésében jártas, szakavatott és gyakorlott csapat ismét meghívást kapott erre az alkalomra. A rendezvényen felkérést kaptak a csapatok arra, hogy a hazai ízek bemutatása mellett mutassák be községünk népviseletét is, ahonnan érkeztek. A népviseleti bemutatón, községünket Gyuricza Pálné képviselte nagy sikerrel. Gazdasszonyaink főztje sok vendéget vonzott az ősagárdi sátorba, ezzel is öregbítette községünk hírnevét.
A csapat vezetője: Vachó Sámuelné
Tagjai: Kresnyavi Józsefné
Sohan Andrásné
Húsvéti Jánosné
Gyuricza Pálné
Petyánszki András



Takáts Gyula
Szüreti vers

Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli a kis kancsó,
Sose láttam szebbet.

Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, de jó!
Igyunk erre egyet!

Szeptember 26-án hagyományainkhoz híven megrendezésre került községünkben a szüreti felvonulás, amelynek műsoros része a nagy színpadnál folytatódott. Az óvodások, kisiskolások vidám műsorát a helyi népdalkórus, a helyi néptánccsoport néptánc bemutatója követte, amelyek vidám hangulatot teremtettek a nézők körében.
Vendég fellépőként az acsai hagyományőrzőcsoport ének és tánccsoportja szórakoztatta a közönséget. A nap fellépő díszvendége a Tücsök zenekar volt. A friss népzenei lassú és szapora ritmusok táncra késztették a fiatalokat, időseket egyaránt. A szüret jó hangulatú vendéglátással és esti bállal záródott.



„Szomszédolás”
Október 04-én a felsőpetényi falunapon vendégszerepeltek táncosaink. A meghívásnak eleget téve szüreti „botos” táncot adtak elő. A felsőpetényi község nagy tapssal köszöntötte Ősagárd táncosait, akik jó hangulatot teremtettek a Tücsök zenekar kíséretében a kultúrházban megjelenteknek.



Iktatás
2009. október 5-én Dr. Fabinyi Tamás püspök úr részvételével, Szabó András esperes úr hivatalába iktatta Eszlényi Ákos lelkész urat, aki hivatalosan is a község lelkipásztora lett.



56-ra emlékeztünk
Október 22-én méltóképpen, ünnepélyes keretek között emlékezhettek községünk lakói az októberi forradalom ötvenharmadik évfordulójára. Agárdi András polgármester úr ünnepi beszédét, Eszlényi Ákos ev. lelkész úr gondolatai zárták. Az óvodás gyermekek őszi dalokkal, versekkel tisztelegetek 56 emlékének. A megemlékezésben Tóth János a magyar Operaház előadóművésze is részt vett, aki a maga által megzenésített versek előadásával emelte az ünnep fényét.



Időseket ünnepeltünk
Endrődi Sándor: Kis imádság szülőkért

Akik minden gondjaikkal
értem élnek, rám vigyáznak:
Áldd meg Isten, két kezeddel
jó anyámat, jó apámat.

November 20-án ünnepeltük az Időseket, az önkormányzat rendezésében a faluházban. Az ünnepi köszöntőt Eszlényi Ákos, Ősagárd evangélikus lelkésze tartotta. A megjelenteket az óvodások és iskolások versekkel, énekekkel köszöntötték. A délutánt jelenlétével tisztelte meg Várkonyi Szilvia művésznő, aki híres operett slágerek előadásával örvendezte meg az egybegyűlteket. A vendéglátást nosztalgiavetítés zárta. A kivetítőn nagyon régi fényképek elevenedtek meg, s törtek elő az emlékezés gondolatai. Örömmel ismerték fel az egybegyűltek ifjúságuk szép napjait, s emlékezhettek a fotók segítségével fiatalságukra, együttlétekre, összejövetelekre.



Szlovák nemzetiségi est
November 28-án Salgótarjánban került sor a szlovák nemzetiségi díjátadásra és ünnepélyes gálaestre. Évente ezen alkalomkor kiosztják a megyei szlovákságért emlékdíjat azoknak a személyeknek, akik sokat tesznek, vagy tettek a megyei szlovákok fennmaradásáért. A díjátadó ünnepséget gálaműsor zárta. Az idei fellépést a Szlovákiából érkező Zelezjár népzenei együttes szolgáltatta. Községünket, ősagárdot a helyi hagyományőrző kórus tagjai képviselték.



„Ovi Morzsák”
Ovis cikksorozat

Pályázat
Mint minden évben idén is részt vett az óvoda az N. m. Közoktatási közalapítvány pályázatán. Idén a külső környezet esztétikai tételéhez c. pályázat eredményeként 40.000Ft-ot nyert az óvoda. A környezetei nevelés keretében az óvodás gyermekek kirándulására 25.000 Ft támogatásban részesítette ovisainkat a pályázati bíráló bizottság. 

Május-Pünkösd hava-Tavaszutó

„Május, mosolygó,
Békék torkát megoldó,
Gyöngyvirág-nyitogató,
Cserebogár-zúgató.”

„Kedves óvodám, sok víg nap után,
itt a búcsúnap, indul a csapat”
2009. június 5-én a faluház nagytermében búcsúztattuk nagycsoportosainkat, és zártuk a 2008/2009-es tanévet. 16 fős gyermek létszámunkból 3 nagycsoportos Korgyik Estella, Kurucz Adrián és Lieszkovszki Fanni kezdhette meg szeptemberben a „nagybetűs életet” a Nőtincsi iskola első osztályában. Az óvodás élet hétköznapjaiban és ünnepnapjaiban külön kis napsugarak voltak, akik a többi gyermekkel együtt egyéniségükkel színesítették és gazdagították az Ősagárdi óvoda hírnevét. Tudomásunk szerint jól veszik az „elsős akadályokat” és jó félévi bizonyítványt kívánunk nekik.

Szeptember-Őszelő- Szent Mihály hava
„Szállnak, szállnak,
Peregnek a levelek,
Erdő-mező lakóinak
Puha ágyat vetnek”

A 2009/2010-es tanévet óvodánkban 15 fős gyermeklétszámmal kezdhettük meg. Négy új kiscsoportos óvodással bővülhet létszámunk. A kicsik zökkenőmentesen illeszkedtek be az óvodai élet világába, amit az óvodás társaik és a felnőttek is nagy örömmel, szeretettel és szívesen vették.
Óvodásaink:

  • Bagdán Odett
    Baksza Bianka
    Bondor Álmos Keve
    Gyuricza Péter
    Húsvéti Viktória
    Karaba János
    Karaba Péter
    Kraft Dorina
    Koczur Lídia
    Korgyik Ádám
    Lieszkovszki Dávid
    Makrai Botond
    Mészáros Krisztián
    Pintér Alexandra
    Tabics Joel

A 2010 tavaszán érkező leendő óvodásainkat is nagy szeretettel várjuk!
Október-ősz hó-Mindszent hava

„Sötétben is fúj a szél, hosszú lába földig ér.
Eresz alatt kopogtat, ne hajolj ki megfoghat!”

Élmény a Piszke tanyán

Egy gyönyörű októberi délelőttön az óvodásokkal felkerekedtünk és kirándulást szerveztünk a Piszke-tanyára. A gyerekek már nagy izgalommal várták ezt a napot, s nagyon készültek rá. A hátizsákok, táskák megteltek elemózsiával, nehogy megéhezzünk, megszomjazzunk a nagy úton. Hiszen kirándultunk! Öröm volt nézni ahogyan a kis csapat birtokolta az utcák, utak területét, ami a Piszke tanyára vezetett. Útvonalunkon érintettük a parkot, ahol a gyerekek felcserélhették az óvodai udvari játékokat a játszótéri játékokra. –Hiszen ez is őértük van.- Elegendő játék után nekiindultunk az út hátralévő részének, ami még ránk várt úti célunkig. A tanya kapujában, a nagy báláknál már szeretettel várt és fogadott Pullai Kriszti „néni”, aki kedvesen invitálta a csapatot a látogatásra. Mindjárt egy nagyon rendezett és gyönyörű porta fogadott minket, ahol első üdvözletüket a lovak és Füge, a szamár tartogatták számunkra. A falusi élet jó ismerői, a bátrabb gyerekek mindjárt lovagolni, szamaragolni szerettek volna a kedves álatok láttán. Kriszti néni megnyugtatta őket. - Előbb ismerkedjünk össze a tanya többi lakóival aztán mindenre sor kerül. - Volt is nagy ámulat bámulat. Láthattuk a különféle fajtájú disznókat miközben békésen túrogatták a megnyerő külsejű, szakértelemmel kialakított karám talaját. A gyerekek saját kezükkel etethették meg a bocit, kecskéket, bárányokat. Megismerkedhettek a különböző állattartások lakóhelyszíneivel. Szemtől szembe közelről tanulmányozhatták a tanyán lévő állatokat. Játszhattak, a szabadban, egy gyönyörű, rendezett környezetben élhették ki mozgásszükségletüket. A sok élmény után a Pullai család vendégszeretetét a szalmabálákból készült lakóházban is élvezhettük. Kriszti „néni” finom teával és kukoricás csemegével kínálta az óvodás csapatot. A vendéglátás után előkerültek a hátizsákokból az elemózsiák, s jó étvággyal fogyaszthatták az útra csomagolt szendvicseket, innivalókat. A rövid pihenő után újra birtokba vették a gyerekek a tanya területét és a játék folytatódott. Közben megérkezett Karcsi” bácsi is, aki bemutatta az ostorpattogtatás tudományát a gyerekek örömére és ámulatára. Ebből a tudományból Kriszti „néni” is kivette a részét. A kis tóban felfedezhették az ott élő vízi állatok lakó-és életmódját. A tó partján énekekkel, játékokkal köszöntötték a gyerekek vendéglátóikat. Miután megismerkedtünk a tanya összes lakójával, a gyermekek önkéntes alapon megismerkedhettek Karcsi „bácsi” jóvoltából, Fügével, a szamárral. Kezdődött végre a várva várt szamaragolás, kedvencük hátán. Ezt a lehetőséget hosszú ideig szerették volna a gyerekek kihasználni, de az idő múlása elégnek nyilvánította ezt az izgalommal teli, bátorság-és bizalom próbáló eseményt. Az élmény dús programot, a meleg szeretetteljes fogadtatást megköszönve búcsúztunk el a Pullai családtól, akik máris tarsolyukban tartogatva felkínáltak egy téli kirándulást is a csapat számára. A gyerekek nehezen szánták rá magukat a visszaútra, mert nagyon jól érezték magukat. Élményekben gazdagon térhettek haza otthonukba. Ezúton is köszönjük ezt a csodálatos napot, amit a Pullai Kriszti „néni” és Karcsi „bácsi” tett lehetővé az óvodások számára. Olyan élményekkel térhettünk vissza az óvodába, amit csak egy természetet igazán szerető, védő emberek tudnak szűkebb és tágabb környezetük számára átadni. Úgy gondolom Ősagárd még egy természeti gyöngyszemmel lett gazdagabb a Pullai család munkája, környezetalakító tevékenysége és természet- állatszeretete által. Az óvoda dolgozói és gyermekei nevében köszönjük, s további jó egészséget, sikeres, kitartó munkát kívánunk!
Ági óvó néni



december-tél elő- Karácsony hava

„Felhő lesz az országút,
Kocsis a hóember,
Amerre jár, hull a hó,
Köszöntelek, December!”

Idén december 6-án ellátogatott kis falunkba is a Mikulás. Igaz hóesés nem kísérte útját, nem is szánon jött, de megérkezett. Mint minden évben a gyermekek kicsik és nagyok izgatottan várták. A faluházban az óvodások műsorral köszöntötték, amit a Mikulás csomagosztással köszönt meg, melyet a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat adományozott az ünnepségen megjelenő gyermekeknek.

„Minden jót kívánok”
(népköltés)

Adjon Isten füvet, fát,
teke pincét, kamrát,
boldogságot hazánkban
ebben az új évben!

Adjon Isten minden jót,
öt-hat tyúkot, jó tojót!
Hízott disznót, sok hurkát,
tele pincét, kamrát,
sonkát, kolbászt, szalonnát,
gond ne bántsa a gazdát!

Adjon Isten szép vetést,
rengő-ringó jó termést!
Békesség és szeretet
töltse meg a szívetek
az új esztendőben.



Comenius pályázat
Az óvoda ebben az évben Európai Uniós pályázatot nyert, amelynek munkája 2009-től 2011-ig tart. A pályázat a Comenius Iskolai Együttműködések pályázattípusa, amelyet Brüsszel írt ki. A program az „élethosszig tartó tanulás” programját határozta meg, amit a közoktatás alapfokára (óvoda, általános iskola, és ált. középiskola) írtak ki. Ezt a pályázatot több európai ország részvételével hirdették meg, s ezen úton kapcsolódhattak be ezek az országok. Abban a pályázati körben, amelyben az Ősagárdi óvoda is pályázhatott hét ország Románia, Bulgária, Spanyolország, Litvánia, Lengyelország, és Magyarország kiválasztott óvodái, iskolái nyújthattak be pályázatot. sajnos ebben a pályázatban csak három ország szerepel benne. A Comenius pályázat bírálói 12.000 eurót szavaztak meg az óvodáknak. Ezt az összeget utazásokra, az adott országok intézményeinek, az azokat fenntartó városi és települési hivatalok megismerésére, és nem utolsósorban az óvoda műszaki ellátottságának fejlesztésére lehet fordítani. A pályázat kapcsolattartása írott és szóbeli formában angol nyelven történik. A szakmai útmutatások, az oktatási-nevelési programok, az ezekkel járó feladatokat csak angol nyelvű kommunikációval. A nyelvtudás hiányossága külső személlyel megoldható, aki esetünkben térítésmentesen vállalta a feladatot. A három ország pályázatának a témája: Játék a természetben-Play with children in Nature. A koordinátor intézmény (olasz) irányítja a két éves munkát: hónapról hónapra leírja azokat a munkafeladatokat, amit az óvodának teljesítenie kell, s határozza meg az utazások, a meetingek számát, idejét. a találkozások között ellenőrző és tájékoztató munka folyik, ahol kölcsönösen cserélődnek a munkafolyamatok megbeszélése, a nevelési és oktatási programok hatásai. Az óvoda nem önálló gazdasági intézmény. A nyertes pályázati összeg a körjegyzőség gazdasági és pénzügyi osztályán kerül folyamatosan elszámolásra és ellenőrzésre. A pályázat befejeződésével a végleges elszámolás a Comenius pályázatbíráló bizottságában kerül ellenőrzésre és elszámolásra. A Comenius pályázat által olyan kapcsolatteremtésekre van lehetőség, amely komoly háttérmunkát kíván, amit a nevelőtestületeknek kell elvégezni. Óvodánk egyedi sajátossága esetében ez a tantestület 1 pedagógus. A pályázattal járó munka komoly és háttértudással rendelkező feladatokat ró a pályázati résztvevőkre. A pályázati feltételeknek az ezzel járó munkáknak nemzetközileg kell megfelelni. Szeretnénk, ha Magyarország képviseltében óvodánk, Ősagárd minden szinten megfelelne ezeknek az elvárásoknak. Reméljük, ezekben az európai országokban méltóképpen jut el egy ilyen kis település híre (munkája és összefogása révén), mint Ősagárd. A pályázati program első hivatalos útjára 2009 novemberében került sor Olaszországban. Helyileg Ponte Corvo városával, St. Giovanni nagyközséggel és annak hivatalaival és oktatási intézményeivel vettük fel a kapcsolatot. A Comenius pályázat három országának résztvevőit, azok hivatalos küldötteit a Ponte Corvo-i városházán és St. Giovanni nagyközség községházában a jegyzőasszony és a polgármesterek hivatalos keretek között ünnepélyesen fogadták. Ezeken a hivatali fogadásokon dokumentumok aláírására is sor került. Erről a pályázati együttműködésről a helyi napilapok is kiemelten tudósítottak. Több óvoda és iskolalátogatásra is sor került, ahol nagyon-nagy szeretettel fogadtak. Ezen alkalmakkor került sor egymás munkájának megismerésére. Prezentációk, meetingek, megbeszélések keretében eddigi pályázati programjaink megvalósításának eredményei kerültek bemutatásra. Egymás tapasztalatait közösen megismertük, kicseréltük. Az elkövetkező munkafeladatokat egyeztettük és írásban rögzítettük. A következő találkozóig (amely előreláthatólag jövőre lesz Ősagárdon) reméljük sikeresen folytathatjuk munkánkat. Találkozásaink alkalmával pedig még jobban erősödik kapcsolatrendszerünk ezekkel az országokkal. Ezen sorok befejezéseként szeretném átadni Ponte Corvo város és St. Giovanni nagyközség hivatalainak és oktatási intézményeinek, s nem utolsósorban a spanyol küldöttek meleg és szeretetteljes üdvözletét.



Erdőszélén szép az élet
A történetet pár rövid szócskával kezdeném: jöttünk, láttunk, beleszerettünk, itt maradtunk. De a kezdeti rövid eszmefuttatásomat most kifejteném…
Az egész körülbelül két éve kezdődött, amikor itt Ősagárdon elkezdtünk tanyát építeni. Szinte minden szabadidőnket itt töltöttük kint a tanyán, építgettük, szépítgettük és fejlesztgettük a mi kis jövőnket: a Piszke-tanyát. Majd a faluból egyre többször jött ki hozzánk egy-egy kedves ember, akik jószívűen felajánlották segítségüket. Mindig mondták: „Bármire szükségetek van, szóljatok nyugodtan!” Ez nekünk eleinte szokatlan volt, hiszen egy városból érkeztünk, ahol ha két ember elhalad egymás mellett, se köszönés, se szóváltás, se semmi. (persze kivételt képeznek a családtagok és a rokonok, no meg a barátok) Itt viszont mindenki mindenkinek köszön, mindenki kedves, figyelmes és segítőkész. Egyből beleszerettünk ennek a kis csöppnyi falunak a hatalmas szívébe. Abba, ahogyan itt, ebben a közösségben a mindennapok telnek.
Persze akadtak eleinte nehézségek is, amelyeket nehéz volt megszokni, de mára már teljesen hozzászoktunk az itteni élethez. Nagyon szeretünk itt lakni. Nővéremmel nagyon sokat köszönhetünk az itteni ifiseknek, mert segítettek beilleszkedni a közösségbe még jobban, és jó érzés, hogy már mi is tartozunk itt valahová.
De mesélek egy kicsit a tanyánkról és magunkról is, ha nem bánják. Amikor elkezdtük a tanyánkat építeni, az volt az elképzelésünk, hogy egy olyan helyet hozzunk létre, ahol megtalálhatók azok a háziállatok, amik régen is egy falusi portához tartoztak. Ez az elképzelésünk a mai napig is megmaradt, de eközben elkezdődött nálunk a kutyás terelés is. A Magyar Mudi Klub is rendezett nálunk terelőversenyeket, így jött szeptemberben az ötlet, hogy ezen a szép helyen, itt Ősagárdon rendezik meg a Mudi viadalt. Bár a rendezvény létszáma családiasnak volt mondható, sokan jöttek külföldről is. A dog dacing, az agility és a BH volt a foci pályán, a terelés pedig nálunk a Piszke-tanyán. Azóta is sokat emlegetik ezt a versenyt, mindenkinek nagyon tetszett a hely, és a környezet. Az interneten sok helyen feltűnt az Ősagárdi templomtorony és a szép táj a fotókon és beszámolókon. Ide mindenki visszavágyik…írják.
Sokan kérdeznek meg nővéremet és engem, hogy hol jobb élni: Vácon, vagy itt Ősagárdon? Krisztivel ilyenkor egyértelmű és határozott választ szoktunk adni: itt, Ősagárdon. Ezt sokan furcsállják. Pedig a válasz számunkra egyszerű: mi úgy nőttünk fel, hogy sok időt töltöttünk természet és állat közelben. Mindig is voltak kutyáink, (mellettük nőttünk fel), a kutyáinkkal sportoltunk is, négy évet lovagoltunk is, sokat kirándultunk Anyáékkal és a kutyákkal, így nekünk nagyon jó érzés, hogy az otthonunk a Naszály lábánál van, és ha például sétálni van kedvünk tanulás előtt, el tudunk menni az erdőbe is. Itt sok időt tudunk tölteni Anyáékkal, mert régebben, amikor már megvolt a tanya, de még nem laktunk itt kint, hétköznap Anyáék itt voltak, mi nővéremmel pedig Vácon suliban, aztán pedig egyedül otthon. De itt együtt a család egész délután! Együtt lovazunk, kertészkedünk, építgetünk, stb.
Mi boldogok vagyunk itt Ősagárdon, szeretünk itt élni. Köszönjük, hogy befogadtak minket!

Pullai Viktória
Tanuló



Anyakönyvi hírek:
2009. évben elhalálozott

Pijár János január 6-án
Czobori Pál január 21-én
Benyó Andrásné március 19-én

2009. évben született

Varga Tamás (an: Janecska Mária)
2009. március 20.



Megye III. osztály labdarúgó bajnokság

Bajnokság állása 2009. őszi szezon

4. Ősagárd

2008-2009 bajnokság végeredménye

6. Ősagárd

Foci eredmények 2009. ősz

Vámosmikola-Ősagárd 2-3
Ősagárd-Felsőpetény 5-2
Borsosberény-Ősagárd 1-1
Ősagárd-Bernecebaráti 3-0
Rétság-Ősagárd 4-0
Ősagárd-Hont 5-1
Tereske-Ősagárd 2-2
Ősagárd-Legénd 7-4
Tolmács-Ősagárd 2-3
Nógrád-Ősagárd 4-0
Ősagárd-Szátok 1-3



És a Télapónak ki ad ajándékot?
(Tarcsai Szabó Tibor)

- Kapusi bácsi! Kapusi bácsi! Már csak egyet alszunk, és itt a Télapó! - rontott be lelkesen a kis ház ajtaján Boglárka.
- Szervusz, kislány! - köszöntötte az öregember, elnézően mosolyogva Boglárka szeleburdiságán. - Gyere ide és mesélj, mit kértél a Télapótól!
Boglárka fürgén odaszaladt az öreg Kapusihoz, és kényelmesen az ölébe fészkelte magát.
- Nagyon jó voltam az idén - mondta, és ujjain számolni kezdett. - Jól tanultam, jól is viselkedtem, sokat segítettem anyunak és apunak, mindig szót fogadtam - itt egy kicsit megakadt a felsorolásban -, vagy legalábbis majdnem mindig - helyesbített -, de azért igazán jó voltam, és ... és most biztosan megkapom, amit szeretnék...
- És mit szeretnél?
- Egy csodálatos, nagy babát. Akkora mint én - tárta szét apró kezeit a kislány - gyönyörű szőke haja van, kék szeme, és ... és meglátod, nagyon megszereted majd te is.
- Aztán arra gondoltál-e már, hogy a Télapónak ki ad ajándékot? - kérdezte váratlanul Kapusi bácsi.
- A Télapónak? - csodálkozott Boglárka. - De hát neki nem kell ajándék, hiszen tele van a puttonya mindenfélével. Azt vesz ki belőle magának, amit csak akar.
- Azért az nem úgy van ám, Boglárka! A Télapó egész évben gyűjti a sok ajándékot a gyerekeknek, tömi tele a puttonyát. A végén aztán semmi sem marad neki, hiszen nem magáért gyűjtöget, hanem a gyerekek örömére. Te szeretsz ajándékot kapni, Boglárka?
- Igen, nagyon!
- Na látod! Szegény Télapó is biztosan örülne, ha valaki gondolna rá. De hát a Télapónak ki ad ajándékot!? - ismételte meg a kérdést Kapusi bácsi, és mosolygó szemmel, várakozva nézett a kislányra, aki láthatóan elgondolkodott a hallottakon.
- Szegény Télapó! - mondta kisvártatva Boglárka. - Tényleg nagyon rossz lehet neki!
- Gondold csak el - folytatta az öreg -, milyen magányos lehet a Télapó egész évben. Még a gyerekek se gondolnak rá, csak ilyenkor, amikor ajándékot várnak tőle! Aztán ha megkapták - el is felejtik hamar, mintha ott se járt volna.
- Jó estét, Kapusi bácsi! - nyitott be az ajtón váratlanul egy magas, bajuszos fiatalember, furcsa, kis zöld kalapban. - Mit szól, milyen szép fehér telünk van! Így aztán biztosan idetalál a Télapó a szánjával, igaz-e kislány?
- Szervusz Kálmán! - köszöntötte az öreg. - Mi járatban erre, hol még a madár sem jár? Legfeljebb csak ilyen pelyhes kiscsibe - pillantott Boglárkára szeretettel.
- Csak benéztem, hátha meggondolta magát a festmény ügyében.
- Nem eladó! - rázta meg a fejét Kapusi bácsi.
- Ugyan már, minek az a téli tájkép magának, mikor itt van az igazi, hamisítatlan hó rengeteg! Csak ki kell néznie az ablakon!
- Mondtam már neked Kálmán, hogy ez emlék apámtól. Ez az utolsónak festett képe maradt csak meg az egész gyűjteményből. Ezt pedig nem adom el.
- Hát, ha mégis meggondolná magát, csak szóljon! Tudja, hogy bármikor jó árat adok érte - mondta a fiatalember, majd megemelte kalapját és távozott.
- Milyen képről beszéltetek? Megnézhetem? - ugrott fel Boglárka.
- Gyere, megmutatom.
A szomszéd szobában Boglárka még sosem járt. Egyszerű kis szobácska volt, középen, a fal mellett egy öreg, rozoga ágy terpeszkedett méltóságteljesen, felette egy festmény, díszes keretben. A kép egy téli tájat ábrázolt. A szikrázó hóval borított fenyőfák büszkén ágaskodtak az ég felé, s a magasból letekintve őrizték a fehérben pompázó dombokat.
Boglárka meghatottan álldogált az ágy lábánál, egy kopott karosszék mellett. Kezét az öregember tenyerébe csúsztatta, s halkan suttogott. - De hiszen ez a Télapó otthona! - és szinte hallani vélte a rénszarvasok húzta szán dallamos csengőit.
- Bizony! - mondta Kapusi bácsi. - Ha ránézek erre a képre, nekem is gyakran eszembe jut a Télapó. Néha úgy érzem, mintha én ülnék a szánon, s száguldanék csilingelve, egyenesen ide... a gyerekekhez...hozzád...
- Na, elég az ábrándozásból! - váltott hirtelen hangnemet az öregember. - Ideje hazamenned! Gyere, elkísérlek! Gyorsan sötétedik, édesapád már biztosan vár.
Valóban, Boglárka apja a kertkapuban álldogált.
- Adjon Isten, jó estét! - üdvözölte meleg hangon Kapusi bácsit, s eszébe jutottak szülei, akik hajdanán ugyanígy várták őt téli estéken a ház előtt. Mert az öreg Kapusi bizony őt is a térdén ringatta valamikor, s ő hosszú, boldog estéket töltött nála, csodálatos történeteit hallgatva.
- Jó estét neked is, fiam! Aztán mit hoz a Télapó ennek a kis fruskának? - bökött Kapusi bácsi a házba szaladó kislány felé. - Mert nagyon várja ám a holnapot!
- Tudom - sóhajtott Boglárka édesapja. - Egy óriási babára vágyik. Nagyon csalódott lesz szegény, mert sajnos nem vehetjük meg neki. Tudja Kapusi bá', a gyárnak nehezen megy, kevés a munka, és hát meg kell néznünk alaposan, mire költjük a pénzt. Ilyen drága babára sajnos most nem telik. Talán jövőre.
- Pedig hát szomorú lesz a kisasszony a hőn áhított baba nélkül - mondta elgondolkodva Kapusi bácsi. - De talán a Télapó majd megkönyörül rajta - tette hozzá rejtélyesen. - Na, minden jót fiam, és nyugodalmas jó éjszakát!
- Minden jót! - búcsúzott az édesapa is, és szeretettel nézett a lassan elbicegő öreg után. "Gondolkoztál-e már azon, hogy a Télapónak ki ad ajándékot?" ötlöttek föl hirtelen Kapusi bácsi egykori szavai. Eszébe jutott az a hosszú, emlékezetes éjszaka, amikor órákon keresztül faragta a Télapónak szánt sípot. De régen is volt már!
- Képzeld! - fogadta a felesége, mikor belépett a házba. - Ez a lány a fejébe vette, hogy ajándékot készít a Télapónak! Talán azt hiszi, hogy így biztosan megkapja a babát.
Az édesapa elmosolyodott.
- Hagyd csak, hadd csinálja! Legalább megtanulja, hogy nemcsak kapni jó, de ajándékozni is legalább akkora öröm.
Boglárka nagy odaadással dolgozott egész éjjel. Egy rajzlapot vett maga elé, és a Télapó otthonát, a fehéren szikrázó, havas tájat festette meg. A kép közepén ott pompázott a rénszarvasok húzta szán, rajta a vidáman integető, piros ruhás Télapóval.
Mikor elkészült, óvatosan belegöngyölte a képet a csizmájába, és a csillogóra tisztított lábbelit a ház ajtaja elé tette.
Másnap reggel Boglárka izgatottan rohant öreg barátjához.
- Kapusi bácsi! Kapusi bácsi! Nézd csak, megkaptam a babát!
- Igazán gyönyörű - dicsérte az öregember. - Majdnem olyan szép, mint te vagy.
Boglárka titokzatosan odahajolt Kapusi bácsihoz. - Én is készítettem ám egy ajándékot a Télapónak! Hogy ne érezze olyan egyedül magát! De most szaladok! - mondta, és már fogta is a kilincset. - Megmutatom a többieknek is a csodálatos babámat! Csókolom! - intett, és már ott sem volt.
Az öreg Kapusi derűsen nézett az önfeledt kislány után. Egy darabig még álldogált az ablakban, gyönyörködött a behavazott tájban, majd hálószobájába ment és kedvenc karosszékébe telepedett. Pillantását az ágy fölötti falra vetette.
A falról hiányzott a kép.
Helyében egy gyermeki elfogulatlansággal festett papírlap függött: egy téli táj, középen a vidáman integető Télapóval. - Hosszú ideje ez a legszebb teled, Télapó! - suttogta maga elé Kapusi bácsi, és a meghatottság könnycseppei lassan gördültek alá évgyűrűktől barázdált arcán.



F E L H Í V Á S

Kérjük azon olvasóinkat, akik közérdekű információkat vagy személyes gondolataikat írásos formában szeretnék közölni a helyi újságban, írásaikat névvel ellátva az önkormányzat hivatalába, az óvodába vagy a következő e-mail címre juttassák el. Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Köszönjük!